Az elmúlt hét hétben a DédiKert ügyében rengeteget gondolkodtam, érdemes-e egyáltalán belevágni, vagy sem. 

Ez egy 1200 nm-es telek, rajta egy bontandó házzal. Két utcára is nyílik, egy átjárótelek. 

A tulajdoni lapján az egyik legnagyobb probléma, dédimama legidősebb fiának, Józsefnek a felkutatása. József 1922-ben született, a családi legendárium szerint Amerikába vagy Kanadába emigrált. Azóta Józsefről senki nem tud semmit. Vélhetően már meghalt, hiszen 104 éves lenne különben. Ha valaha volt gyermeke, valószínűleg ők sem élnek. DédiKert 10 %-ka az övé.

A másik probléma Margit, akiről tudjuk, hogy Ausztráliába költözött. Margit 1933-ban született. Neki volt egy lánya, Gyöngyi, akit a dédimama nevelt fel. Gyöngyi sajnos már nincs köztünk, de két 50 év körüli lánya elérhető: egyik a DédiKert környékén lakik, a másik Olaszországban.

A harmadik probléma Károly, aki 1924-ben született, Angliában élte le az életét. Vele találkoztam életem során. (Előző kettővel sosem, róluk még fotót sem láttam.) Neki három lánya van, egyik Magyarországon él, a másik kettő Angliában.

A negyedik probléma: az összes többi rokon, aki valamilyen arányban tulajdonosa a DédiKertnek.

Ezekből a tényekből kiindulva próbáltam keresni, kutatni, hogy vajon lehet-e ebből valamit intézni.

- Ha jogtiszta lenne a telek, mennyit érne?

- Józsefet hogyan lehet tisztázni a tulajdoni lapról?

- Margit hogyan érhető el? Hogyan lehet az ő örökrészét elérni?

- Károly leszármazottai közreműködnének-e, hogy a halotti bizonyítványát - az angol nyelvűt - megküldjék?

Ezen három irányvonal mentén kezdtem el nyomozni:

- Írtam a település építészének, hogy mit lehet kezdeni a telekkel, osztható-e két részre, milyen mértékben építhető be - hiszen ezek meghatározzák a majdani értékét.

- Írtam a település anyakönyvvezetőjének, hogy József anyakönyvét megszerezzem, legyen róla egy papír, amivel el lehet indulni a nyomozásban.

- És írtam egy ügyvédnek, ahol megkérdeztem, hogy a vázolt helyzetben szerinte anyagilag megéri-e belevágni? (Halottá nyilváníttatás, póthagyatéki eljárások, ügyvédi költségek, ajándékozási szerződések, stb.)

Most várom a válaszokat, hogy mennyire éljem magam bele, hogy ezzel foglalkozom.

Megpróbálom ebben a bejegyzésben felvázolni, honnan is indult ez a történet.

Mielőtt anyu meghalt, 2025. július végén, tavasszal még belekeveredett egy örökösödési ügybe, amiben én segítettem neki a papírmunkákat elintézni. A néhai, 1984-ben elhunyt nagymamájától örökölt egy kis darab földet, a Dunakanyar egyik kis településén. Ez így nagyon jól hangzik persze, a gond az, hogy az örökösök 15-en vannak, a földecske meg 170 nm. Ráadásul utca, azaz eladhatatlan. Ez a földecske volt a dédiék "hegy"-e, valamilyen kaszáló lehetett ott, de csak "a hegy"-nek emlegették. A dédiék 1984-ben haltak meg, a nagymamám akkor egyik testvére javára lemondott mindenről. De ezt a darab földet rosszul mérték ki, és tavaly kiderült, hogy van még ott 170 nm, amit a 11 gyermek (dédimamának 11 gyermeke nőtt felnőtté a 16-ból) örökölt, illetve azok leszármazottai.

Anyu meghalt, így én tovább örököltem a föld darabkát, amiben 15-en vagyunk örökösök, és igazából most ez egy utca szakasza. 

A helyi önkormányzattal egyeztetve - hogy ne örökítsük már tovább ezt a használhatatlan földdarabot - megegyeztünk, hogy az önkormányzat átveszi tőlünk. Ehhez most szerzem be a meghatalmazásokat, hogy a 15 személy nevében elintézhessem az ügyet.

A rokonok nagyon hálásak, hiszen ettől a kolonctól mindenki meg akar szabadulni. Sőt, van ebben a nagy rokoni körben egy másik koloncunk is. Ugyanígy tavaly párhuzamosan futott egy másik hagyatéki per, amiben az Erdész utcai házikó egy része került az örökösök nevére. Ott anyu lemondott egyik unokatestvére számára az ő minimális részéről. De amikor kint voltam a másik ügy kapcsán, és felkerestem a dédiék sírját a temetőben (életemben először), akkor ránéztem erre az Erdész utcára. Gyerekkoromból vannak emlék foszlányok, mikor jöttünk dédihez, hogy mi volt meg hogy. Bemásztunk az elgazosodott telekre és végigmentük rajta.

Lekértem a tulajdoni lapját - ezen jelenleg nincs érdekeltségem. Viszont adott egy ötletet. Ha ezt a szilánkosra töredezett tulajdoni hányadot (köztük eltűnt személy is van, külföldön elhunyt örökössel rendelkező személyek is), ha ezt valahogy rendezni tudnám, hogy - segítve a rokonoknak megszabadulni a kolonctól - akkor egybefésülhetném magaménak a telket, amit később értékesítve legalább egy új kocsi ára kijöhetne belőle. És mivel szeretek ügyintézni, levelezni, nyomozgatni, mintegy másodállásként akár neki is állhatnék.

Nos, erről a próbálkozásról fog szólni ez a blog.